Azért nem csak kirándulásból áll az életünk.
Vegyesen, ahogy eszembe jut: Kedden végre elhagyta a festő is a bázist - a lakást. Eredmény: 1 szoba ki lett tapétázva a 3 és félből, a többi 10 éve lett utoljára, ott is kellene, de ez így is sok volt - másfél hónap - és az előtér - lépcsőfeljáró is meg lett csinálva
Ezekre tényleg nagyon ráfért. Minden ajtó és ablak le lett festve - ezek is nagyon rossz állapotban voltak, főleg a külső ablak tokok. Az előtérben lett burkolva is - na, nekem ez a kő nem jön be….
Szóval amit nagyon meg kellett csinálni, az kész lett
Nagyon későn álltunk neki a felújjításnak, ráadásul nagyon ki is csúsztunk az időből, így idén ennyire jutott az időnkből.
Hogy miért csak most csináltuk? Apuval nagyon nehéz valaminek neki állni
Évek óta szó volt arról minden év tavaszán, hogy neki állunk… Ő elmondta, hogy a feljárót, és az ő szobáját csináljuk meg, én kezdtem mondani, hogy én még mit szeretnék, és ő abban a percben visszakozott
Mivel egy lakásban lakunk, és mi anyagilag sem vagyunk függetlenek főleg a miatt, hogy mind a 2-en nála dolgozunk, ezért nagyon nagy beleszólása van abban, hogy mit csináljuk, és mit ne mondjuk a lakáson. Mondjuk ez nekünk nem annyira gond, de néha azért sok. Ráadásul apu rettentően ragaszkodik a régi dolgokhoz, az édesanyja dolgaihoz a lenti házban, vagy még az anyu dolgaihoz - lámpa, szekrény, stb. Így még nehezebb keresztül vinni azokat a dolgokat, amiket szeretnénk. Mikor az első festő ide jött, akkor csak a 2 helység tapétázásáról volt szó - már ennek is örültem, hogy egyáltalán rászánja magát. Persze, ha már csinálták, egyre jobban belejött a lakás szépítésében - akkor már legyenek megcsinálva az ablakok, az ajtók, de ha már szép a tapéta, csiszolják meg a lépcsőfokokat is, és lakkozzák le, ne legyen kopott, ha már minden szép, akkor ne legyen törött üveg sem, stb. Csak az izlésünk is más, nekem nem tetszik a szobájába a tapéta, de mivel ő választotta, ő él ott, így az lett, amit ő szeretne. A feljáróba a tapétát közösen választottuk ki, de másnap vissza akarta vinni, mert akkor már nem tetszett neki… De maradt az a tapéta, ami végül felkerült
Járólap: Lacival kimentünk 2 áruházba is, hogy válasszunk. Olyant szerettem volna, ami nem csúszik, de mégis szép. Meg is vettük, haza hoztuk, és az apu azt vissza vitte, és megvette azt, ami le lett rakva
Mielőtt ekmentünk kikötötte, hogy sötét legyen!!! Mi bordót vettünk, ő világos szürkét. Fanninak az tetszett, ami vissza lett víve, egész este sírt. Erre apu másnap kitalálta, hogy cseréljük vissza arra. Laci beintett, jogosan. Így maradt ez a kő…
Nem volt egyszerű a lakásban közlekedni sem… Nem elég, hogy a mestereket kellett kerülgetni, hanem hol pallon járkáltunk, mikor betonoztak a kő alá, hol 2-esével kellett a lépcsőket venni, mert a többit leszedte az asztalos, hol korlát nélkül járkáltunk a lépcsőn. Nehéz volt, de megérte
***
Közben azért zajlott az élet is. Múlt héten volt a Balázs nefrológiai kontrollja. Minden rendben vele
És én is elmentem a dokihoz a vesekövek miatt, hogy vizsgáljon ki. Tavaly engem már vizsgált nefrológus az ÁEK-ba, de volt olyan, hogy éjjel fél 1-kor végeztem nála, a laborba hiába mentem fél 8-kor, nem tudták az nap megcsinálni, mert kicsúsztunk az időből, utána 7 órát vártam, mikor az eredményért mentem, így oda nem megyek vissza. Holnap kellett volna 24 órás gyüjtött vizeletet vinni, de közbe szólt a természet, így kell kérnem másik időpontot. Mikor jöttünk haza a kórházból a Balázzsal, felhívtam a Lacit, hogy menjen el a Fanniért a suliba, mert nem volt nála mobil, és én nem érek vissza időben. Laci el is ment, Fanni ki is ment hozzá, de nem jött vele haza
Fanni nagyon gázba van az apjával… Felhívott a Laci mobiljáról, hogy megyek-e érte, mondtam neki, hogy még a Thököly útnál vagyok busszal, így legalább 40 perc, mire én újpestre érek… Ezzel lerakta a mobilt. Az apja felhívott, hogy a Fannit a sulinál hagyta… Rettentő felelőtlen volt, ezért piszkosul haragszom
Mire a Fanniért a suli elé értem sehol nem volt… Aput megkértem, hogy jöjjön értünk, mert a Zsuzsa fél 2-re jön a Fanniért, nekem sulim van, így nagyon szorított az idő. Hívom a Lacit - nem veszi fel a mobilját, hívom a festőt, hogy nincs-e itthon a Fanni - nincs. Én már teljesen kikészültem
Örjöngtem, hogy hol lehet… Pont a buszmegálóban olvatam reggel, hogy egy fiút keresnek, mert elveszett… Meg a Fanni tavaly egyszer elbújt előlem, mikor a magán tanár ment érte, és a mobilját kikapcsolta
Azóta rettegek
De akkor amint meglátta a kocsimat előjött. Nem mertem a sulitól eljönni, nehogy ott legyen valahol mégis, csak velem “játszik”, mert nem én mentem érte… Megkérdeztem a portást, hogy nem látta-e a Fannit? Lacit látta, beszélt is vele - ismerik egymást nagyon régen, és ő annyit tud, hogy az apjával eljött… Felhívtam a fejlesztő pedagógust, hogy esetleg nem ment-e vissza hozzá a Fanni. Vele én beszéltem előtte, hogy engedje ki a Fannit, mert ott az apja… Nem, ők nem látták. Végig kutatták az egész iskolát, sehol a Fanni… Én végig jártam mindent a suli körül, kérdezgettem, akiket ismerek, és a Fannit is ismerik, nem látták-e. Senki nem látta… Apu a kocsinál idegeskedett, Lacit nem érdekelte… Mert, ha akkor haza indult volna busszal, mikor az apjától elvált, akkor már haza kellett volna érnie… De Fanni sehol. Csörög a mobilom: Fanni haza ért… Hát azt az örömet, amikor ezt meghallottam
Megköszöntem az Éva néniéknek is a keresést, és haza jöttünk
Fanni várt egy ideig rám, de nagyon kellett wc-re mennie, és a suliba nem mehetett vissza, így haza jött. Nem gond ez, mert van nála bérlet, szokott egyedül közlekedni, csak mivel nem volt nála a mobil, így nem tudott szólni, és már a sulinál nem volt, de még itthon sem, így nem kis pánikot okozott pár embernek… De a lényeg, hogy meg van éppen és egészségesen
Vettem azóta a Fanninak egy matávos telefon kártyát is, ha nincs nála mobil, akkor is tudjon telefonálni
Szombaton családi nap volt a Flottillánál
Apu 32 évig ott volt katona
Ő nem akart eljönni, pedig el szokott, így én a Balázzsal elmentem
Most nem ment ki egyik hadihajó sem, hanem egy nagy hajóval tettünk egy kört a megyeri híd felé, és vissza
Balázs motor (gumi) csónakkal is ment, ezt az apu volt kollégájának a fia vezette (követte az apját a katonai szolgálatban)






